Hozzáadva: 2021. Július 06.
A kriptó vagyontárgyak jól ismertek heves ármozgásaikról. A legtöbb kriptovaluta projekt célja, hogy a mezőny élére törjön és kiváltsa az eddigi pénzeket, azonban a legtöbbnek ez nem sikerül és a figyelem elkerüli őket, főleg a hektikus viselkedésük miatt. A pénznek ugyanakkor három alapvető tulajdonságot kell mutatnia, értéket kell őriznie, számlavezetési egységként kell viselkednie és cserekereskedelmet kell tudni vele megvalósítani. Ezen tulajdonságok megvalósulásához a stabilitás elengedhetetlen.
Az értékőrző tulajdonság a legkiemelkedőbb, mert ha valaki egy ilyen vagyontárgyban szeretné tárolni vagyonák, akkor annak értéke a vagyon tárgy fluktuációjával változik.
Egy erősen változó vagyontárgy továbbá képtelen rendes egységként funkcionálni, amikor számlákat akarunk vezetni, mert nem valami praktikus olyan egységgel számolni, amely folyton változtatja értékét. Minden egyes változás bekövetkeztekor az árakat újra kellene kalibrálni.
Végezetül pedig, a cserekereskedelemben különös fontossággal bír a kereskedelmet lebonyolító médium, mert csak így van lehetőség arra, hogy a szolgáltatást vagy a terméket nyújtó egyén a megfelelő módon legyen kompenzálva a munkájáért vagy a termékéért és a médium értéke ne változzon a tranzakció lebonyolítása során. A stabil koinokat (stable coin) pontosan az ilyen problémák orvoslására találták ki. Ahogyan már a nevükből is következtethettünk, az ilyen kriptó vagyontárgyak ára, egy bizonyos referencia ponthoz képest nem változik.
Nemrég roppant mennyiségű új stabil koin projekttel találkozhattunk, és ezek megjelenését főleg a 2018-ban tapasztalt bitcoin árzuhanás generálta. Jelenleg több mint 100 stabil koin van jelen a piacon, vagy dolgoznak a kifejlesztésükön és a top 3 stabil koin piaci kapitalizációja meghaladja a 4.6 milliárd amerikai dollárt. Annak ellenére, hogy viszonylag sok stabil koin projekt van, jó néhány párhuzamot lehet vonni közöttük.
Egy stabil koin megtervezése során legtöbbször egy nívót választanak a szakemberek. Ez gyakran az amerikai dollár, mert sokan ennek tulajdonítanak jó értékmegőrző képességet, és valóban sok olyan ország van, főleg a fejlődésben lévők között, amelyek polgárai gyakran választják az amerikai dollárt vagyonuk tárolásának eszközeként a saját nemzeti valutájuk helyett.
Egy másik előnyös tulajdonsága ezen választásnak az hogy így könnyen össze lehet hasonlítani az árakat. A nívót jól lehet ellenőrizni úgy, hogy összehasonlítjuk egy bizonyos objektum dollárban kifejezett árát és az adott koinban kifejezett árát. Hasonló okokból, az euró, a japán yen vagy a svájci frank is népszerű választás amikor stabil koint terveznek a kriptovaluták világában, de nem csak hivatalos fizetőeszközöket választhatnak, hanem értéktárgyakat is, mint például az aranyat. Itt lehet megemlíteni a Digix-et és a HelloGold-ot, de érdekes azonban hogy kevesebb értéktárgyhoz kötött stabil koin van, mint törvényes valutához kötött koin. Valószínűleg azért mert az értéktárgyak ára dinamikusabban változik a valutákéhoz képest (de mégsem olyan hektikusan, mint a kriptovaluták). Bizonyos stabil koinok esetében pedig több valutához vagy értéktárgyhoz kötik a piaci árukat. Így tudnak védekezni az esetlegesen megjelenő nagyobb kilengésekkel szembe, ami egy adott valutát vagy értéktárgyat érhet, de ezen esetekben ha azonos irányban mozdulnak el az árak, akkor a stabil koin megszűnhet stabil lenni.
A Saga például egy olyan stabil koin, amely az IMF speciális választási jogához (SDR) van beállítva. Ez az IMF által elismert pénznemeket jelent. Ebbe a csomagba olyan valutákat tesznek, amelyet olyan országok képviselenek, akik a világ nagy exportőrei közé tartoznak, a valutáik nemzetközi tranzakciókat valósítanak meg vagy a valutákat a nagy nemzetközi tőzsdéken cserélik. Mindazonáltal az SDR-t általában csak mint az IMF értékmegőrző tulajdonságaként emlegetik és ezzel számolnak el, de a dollár gyakran jobb nívónak bizonyul. A Facebook által kibocsátandó Libra koin is egy valuta és értéktárgy csomaghoz lesz majd hozzákötve a tervek szerint.
A Saga a jövőben fogyasztási árindexhez szeretné majd hozzákötni magát, ha az SDR már nem bizonyul elégségesnek a feladatra, vagyis amint a világ domináns valutájává növi ki magát. A fogyasztási árindex egy olyan, mértékegység nélküli jelzőszám, amely egy bizonyos fogyasztási cikk csomag inflációs mozgását követi le. Jelenleg még nem létezik olyan stabil koin a piacon, amelyet ezen indexhez kötöttek volna hozzá tehát nem ismerjük pontosan a Saga tervének kivitelezésének részleteit. Meg van annak is a valószínűsége, hogy a stabil koin forgalomban lévő mennyiségét fogják majd úgy szabályozni, hogy annak nívója konstans maradjon. Amikor egy stabil koin értékét egy valutához vagy valamilyen értéktárgyhoz kötik, gyakran skálázódási problémák merülnek fel és a mutatóhoz való hozzákötés általában megoldja ezt a problémát. Mindezek ellenére a fogyasztási index mint nívó nem feltétlenül ideális, több okból is. Az ilyen indexeket havonta, vagy még ritkábban számolják, mert nem tiszta hogy milyen fogyasztási cikkeket kell bevenni a számításba, illetve az sem világos hogy ezeket hogyan kell súlyozni. Vannak továbbá regionális eltérések is a fogyasztásban szóval nem tudjuk pontosan hogyan érdemes a globális fogyasztási trendeket pontosan lemodellezeni.
A mostanság megjelenő új kriptovaluták gyakran választanak valamilyen biztosítékot, ezzel garantálván azt, hogy a valutát mindig be lehet váltani. Ennek segítségével létre tudnak hozni egy alsó korlátot, ami alá sosem csökken a koin értéke, így csökken az adott koinban tárolt vagyon értékének kilengése. Mivel a biztosíték célja a beváltási értékhez való hozzákötés, a legegyszerűbb, de nem egyetlen módszer az adott értéktárgyban vett biztosíték választása. Ha például a felhasználók biztosítva vannak afelől, hogy egy stabil koint mindig be tudnak váltani egy amerikai dollárra, akkor a piaci spekulánsok is biztosak lehetnek abban, hogy a koin mindig ezen a szinten fog gazdát cserélni a piacon. Sajnos azonban ebből következik, hogy a nagy mennyiségű biztosítékot valahol le kell tárolni. Jól ismert megoldás a bankszámla használata. Ez relatíve biztonságos, könnyen ellenőrizhető és betéti biztosíték is van rajta. Mindezek ellenére centralizálja a hálózatot és sok csalásra ad lehetőséget. A Tether például kiderült hogy csak 74%-os biztosítékkal rendelkezik, amikor a fejlesztők azt jelentették, hogy 100%-ban biztosított.
Gyakran a betéti biztosíték sem a teljes betétre vontakozik, hanem annak csak egy bizonyos részére és ez is okozhat problémákat. Bizonyos stabil koinok úgy orvosolják ezt, hogy készpénzt helyeznek el egy széfben. A Rockz például biztosítékának 90%-át a Svájci Alpokban tárolja készpénz formájában. Az olyan stabil koinok, amelyek nívója árucikkekhez van kötve kevésbé praktikusak, mert nincs sok olyan intézet a világon, amely ilyen árucikkek megőrzésére lenne szakosodva, ez pedig még magasabb fokú centralizáltságot eredményez.
A nagy mennyiségű készpénz letárolását meg lehet oldani úgy is, hogy a biztosítékot egy más kriptovalutában őrzik meg. Így nagyfokú decentralizációt lehet elérni és változatosabb biztosíték portfóliót lehet létrehozni, azonban az így létrejövő kriptovaluta nagyon hektikus viselkedés is mutathat, így pedig nehéz garantálni az értékét.
Minden egyes olyan stabil koin, amely biztosítékját más kriptovalutában alakították ki, a megvalósításában kell hogy tartalmazzon olyan mechanizmust, amely véd a biztosíték árdinamikájával szemben.
Vannak olyan stabil koinok, amelyek egyáltalán nem használnak biztosítékot. Ennek sok előnye van. Először is természetesen az, hogy nem kell a biztosíték logisztikájával foglalkozni. Másodsorban, olcsó a működtetés, mert nem kell fizikai vagy digitális vagyontárgyakat tárolni.
Sajnos ezek az előnyös tulajdonságok sok bajt hoznak magukkal, met az algoritmusokat lehet manipulálni. Az így kialakított kriptopénz értéke kizárólag a kibocsátási mechanizmustól és aze emberek hitétől függ. Amint az embereket hite meginog, okozza ezt tervezési hiba, vagy az emberek érzelmeinek változása, a kriptopénz árát nem nagyon lehet megfogni, mert nem áll mögötte a beváltható értéktárgy. Ebből következően, amikor egy ilyen koin bezuhan, az gyorsan és katasztrófaszerűen történik meg. A NuBits például 1 dollár nívóra volt beállítva, de csupán 2 hét alatt 0.3 dollárra szakadt be 2018 elején. A valutának sosem sikerült visszamásznia a nívóra és jelenleg is 0.3 dollár körül oldalaz.
Miután a fejlesztők kiválasztották a biztosíték típusát, ki kell választani a biztosíték mennyiségét is. Mivel a biztosítékból következik a stabil koin beválthatósága, első pillantásra a legjobb megoldásnak a teljes összeg biztosítása tűnhet. Azonban ha minden egyes koin beváltható az adott biztosítékra, akkor nem lenne értelme az adott kriptopénzzel kereskedni, az árfluktuáció pedig minimális lenne, bizonyos esetekben pedig a teljes biztosítás felesleges lehet és bizonyos esetekben pedig nem is elegendő. Ha egy kriptopénz teljes mértékben beváltható az alatta fekvő értéktárgyra, akkor skálázódási problémákkal is találkozhatunk, mert abban az esetben ha az adott kriptopénz elterjed és többet kell belőle kibocsátani, akkor a biztosítékból is többet kell beszerezni, hogy lépést lehessen tartani a megnövekedett kereslettel. Ennek ellenére a hongkongi pénzügyi vezetőség egészen ügyes alkalmazza a dollárnívót. A hongkongi dollár az 1980-as évektől kezdve hozzá van kötve az amerikai dollárhoz és 7.8-1-es nívószint mellett van forgalomban. Jelenleg a 13. legtöbbet kereskedett valuta a világon.
Vannak olyan stabil pénzek is, mint például a Saga, amely nem teljes biztosítékot valósít meg, hanem az amerikai dollár múltbeli mozgását próbálja imitálni. Az ilyen jellegű stabil koinok a kezdeti időkben teljes biztosítékkal működnek, majd a biztosíték rátát elkezdik csökkenteni hogy a nívóhoz való kötődést kicsit bontsák amint a kínálati mennyiség elért egy bizonyos szintet.
A Tether-nél például beismerték, hogy valóban nem voltak teljesen biztosítva, mint ahogyan azt eleinte hirdették, de ettől függetlenül az ára nem zuhant be. Az árstabilitás mögött az keresendő, hogy a részleges biztosítás is elegendő lehet, főleg akkor ha az emberek elhiszik, hogy a sosem jön el az a pillanat, amikor az összes forgalomban lévő kriptopénzt megpróbálja valaki beváltani. Itt érdemes azt is megjegyezni, hogy a teljes biztosítású kriptopénzek (pl. USDC) a gyakorlatban csak részlegesen vannak biztosítva, mivel a kereskedelmi bankok a betéteik egy részét kiadják hitelek formájában. Ezzel nincs is probléma, mindaddig, amíg a bank tudja teljesíteni a készpénzfelvételi igényeket.
A bonyolultabb matematikai algoritmusokon alapuló stabil koinok, mint például a Basis nem tart semmilyen biztosítékot. Ehelyett a kriptovaluta forgalomban lévő mennyiségét szabályzó algoritmus növeli a kibocsátást akkor amikor a piaci ár túl magas és koinokat éget el, amikor az túl alacsony. A spektrum másik oldalán pedig vannak olyan kriptopénzek, amelyek másik kriptopénzekkel vannak biztosítva és ezekből többet tárolnak, mint a forgalomban lévő kriptopénz értéke. Ekkor, ha esetleg csökkenne is a biztosíték értéke, mivel abból több van, még mindig fenn tudják tartani a konstans piaci árat.
Minden stabil koin magában hordoz egy algoritmikus megvalósítást, amely szabályozza az árat amikor az elmozdul a nívótól. Általában ezt úgy érik el, hogy az forgalomban tartott mennyiséget emelik ha magas az ár és csökkentik ha az alacsony. Ebből következően tehát kell találni valamilyen módszert az ár mérésére és meg kell adni azt is, hogy milyen mértékben érdemes a forgalomban lévő mennyiséget változtatni. A legtöbb stabil koint úgy tervezik, hogy öncélú felhasználók állítják vissza a nívóhoz a piaci árat akkor amikor az elmászik a kijelölt szinttől. Ezt például a következő módon lehet elérni. A felhasználóknak engedélyezik a stabil koin beválthatóságát amikor az ár alacsony. Egy másik stabil koin segítségével pedig token-t bocsátanak ki, amely csillapítani képes az első ármozgásait és így létrejön egy stabil koin-volatilis koin pár. Ezek mellett vannak egyéb koinok is, amelyeket algoritmikus piaci mechanizmusok állítanak, vagy valamilyen központi bankkal kötött szerződés állítja a forgalomban lévő mennyiséget.
A legtöbb stabil koin esetében meg van valósítva egy mechanizmus, amely arra sarkallja a résztvevőket, hogy öntsenek koinokat a piacra ha magas az ár és váltsák be a biztosítékra a koinjaikat ha alacsony az ár, ezt egy a stabil koinhoz kötött másodlagos vagyontárgy eladásával és vételével meg lehet oldani. A piaci spekulánsok pénzt tudnak keresni a nívó fenntartásával. Például, ha egy stabil koin, amely az amerikai dollárhoz van hozzákötve egy adott időpillanatban 1 dollárnál alacsonyabb áron cserél gazdát a felhasználók becserélhetik a koin-t a biztosítékra, így tehát 1 dollárt vesznek 1 dollárért kevesebbért. Így csökken a forgalomban lévő koin mennyisége és a piaci ár szépen visszaáll az 1 dolláros szintre, hacsak addig nem fogy ki a biztosíték tartalék. Így eltűnik a piacról a pénzkereseti lehetőség. Másfelől pedig, amikor a stabil koin piaci ára 1 dollár felett van a legtöbb rendszer engedélyezi a felhasználóinak, hogy növeljék a forgalomban levő stabil koin kínálatot, úgy hogy pénzt (dollárt) utalnak számláikra amelyen a biztosíték betétek vannak és így lehetőségük lesz 1 dollárért venni olyan dolgot, ami igazándiból drágább mint 1 dollár. Az ilyen jellegű mechanizmusok nagyfokú autonómiát biztosítanak, megvalósításuk egyszerű és emiatt sok stabil koin ezt használja. Azonban ez a módszer nem teljesen biztonságos. 2018 október 15-én a Tether például egy rövid időre 0.93 dollár szintre esett le egy nagy mennyiségű eladás miatt. Az ár egy napon belül visszakúszott 0.98 dollárra és úgy tűnik hosszú távon nincsenek ennek hatásai. Hasonló tervezést vettek alapul az USDC, a TrueUSD, a Carbon, a Paxon, a Gemini Dollars és egyéb más kriptopénzek megalkotása során is.
Ahogyan már az előzőekből kiderült, a fő probléma a biztosítékkal abban rejlik, miszerint nagy mennyiségben kell készpénzt vagy ahhoz hasonló értéktárgyat letárolni. Itt gondoskodni kell a biztonságról és emiatt a legtöbb stabil koin fejlesztése során egy központi szervet, mondjuk egy bankot használnak. Ezzel két probléma van. A centralizáció és a hagyományos pénzügyi szervezetekre való támaszkodás. Az USDC megalkotása során nem egy, hanem több bankot használnak, így próbálják meg orvosolni az előbb említett problémát, de ettől függetlenül a bankoktól való függőség nincs kiküszöbölve. További problémákat lehet még keresni a skálázódás terén. Ebből következően, nem túl egyszerű egy ilyen stabil koinnak a világuralomra való törekedés. Pontosan ilyen okok miatt nőtte ki egyébként az amerikai dollár az arany biztosítékát.
Gyakran a stabil koinok valamilyen központosított szerv által vannak kibocsátva és ezzel lehetőségük van a felhasználóknak a koin beváltására is. Így alsó korlátja van a koin árának, mert egy koint mindig be lehet váltani egy biztosításként szolgáló vagyontárgyra, azonban felső korlát nincs, mert nem a felhasználók bocsátják ki a pénzt (ha esetleg túl magas lenne az ár). Ez a megvalósítási forma gyakori akkor, amikor a biztosíték nem az amerikai dollár. Ilyen például az arannyal biztosított Digix.
Az egyéni felhasználóktól nem lenne túl praktikus aranyban vett betéteket elfogadni és ezért nincs lehetőség a Digix kibocsátására arany betétek behelyezésével, azonban a felhasználók mindig beválthatják a Digix koinjaikat aranyra és így a Digix piaci árának van alsó korlátja (nem csökkenhet az arany piaci ára alá).
A Tether esetében a felhasználók nem csak kibocsáthatják a kriptopénzt, hanem azt hullámokban engedik ki a piacra, a feltételezések szerint ezzel is manipulálják a Bitcoin árát. A felhasználók elvileg mindig beválthatják a Tetherjeiket amerikai dollárra, viszont mivel nincs 100% biztosíték a koin mögött, a bizonyos esetekben megtagadhatják a beváltási igények teljesítését.
A Facebook által fejlesztett Libra például csak egy bizonyos hitelesítő csoportnak engedélyezi a koinok cseréjét. Ezzel sok munkát megspórol, mert egy adott időben nagyobb mennyiséget tud kibocsátani, alacsonyabb frekvenciával. Ezzel viszont lassabban tud reagálni a piaci változásokra mivel ugye a potenciális piaci spekulánsok halmaza le van korlátozva.
A stabil nívó megtartásának egy másik módja a duális koinok használata. Ekkor egy kriptopénz árfolyamát úgy tartják kvázi konstans szinten, hogy egy másik kriptopénzt használnak a kilengések csillapítására. A Carbon erre egy reprezentatív példa. A részvényeket alkalmazó model alapja egy olyan dinamika, amely a másodlagos koint bocsátja aukcióra és ezért az elsődleges koinnal kell fizetni, amikor annak alacsony az ára az aukcióból keletkező koinokat elégetik, így csökken a forgalomban lévő mennyiség és visszaáll a kívánt ár. Amikor túl magas az ár akkor a másodlagos koint tartó felhasználók számlájára elsődleges koinokat utalnak és ez visszaviszi a nívót, mert nő a forgalomban lévő mennyiség. Tehát a koin piaci árának szabályozásában a másodlagos koinnal rendelkezők felhasználók segédkeznek.
Ezzel a megoldással két probléma is van. Elsősorban az hogy a másodlagos koin általában kielégíti az amerikai pénzintézetek által elfogadott értékpapír definícióját és a Basis esetében például emiatt olyan mértékű szabályozói gátrendszert tudtak a projekt elé tolni, hogy az végül el sem tudott indulni.
A Carbon esetében is, ismeretlen indokok miatt ugyan, de átváltottak a duális koin rendszerről a hagyományos valutában letett biztosíték rendszerére. Valószínűleg itt is a bürokráciával szabta a gátat.
Másodsorban, ha az elsődleges koint birtoklók nem hisznek abban, hogy a kriptopénz a jövőben el fog kezdeni felértékelődni, akkor semmi nem motiválja őket abban hogy a másodlagos tokenből bevásároljanak. Vagyis mindenképp szükség van egy olyan felhasználói bázisra, akik hisznek abban hogy a koin fel fog értékelődni még akkor is ha éppen beszakadóban van a piac. És ez még inkább igaz akkor amikor hosszabb ideig van a piac egy alacsony szinten, mert sokan türelmetlenek és nem hajlandóak hónapokat vagy éveket várni míg visszajön a pénzük. Mivel pedig nincs klasszikus biztosíték a rendszerben, ha senki nem bízik a jövőbeni áremelkedésben, akkor nincs ami visszanyomja az esetlegesen lecsúszott nívót.
Az USDX és a Celo például alkalmazza a duális koin rendszert és a tokeneket be is lehet váltani, ezzel érik el a viszonylag stabil árfolyamot. Az USDX például egy olyan stabil koin, amelyet egy digitális pénz a Lighthouse (LHT) biztosít. Az USDX hozzá van kötve az amerikai dollár árfolyamához, mitöbb 200%-ban biztosítva van LHT által, amelynek értéke pedig centralizált betétekkel van fenntartva. A felhasználók az LHT-jüket bármikor be tudják váltani USDX-re és ez működik a másik irányban is $1/USDX árfolyamon. Szóval amikor az USDX 1 dollárnál alacsonyabb árfolyamon van, akkor az emberek motiváltak arra, hogy 1 dollárt érő LHT-re cseréljék be (hiszen az USDX kevesebbet ér). Ezzel csökken a forgalomban lévő mennyiség és az ár elindul felfelé. Az LHT tehát csillapítani képes az USDX kilengéseit mert az USDX mennyisége csökken amikor megnő az LHT forgalomban lévő mennyisége és ugyan ez igaz fordítva is. Az hogy 200% LHT van az USDX mögött nem biztos hogy célszerű és ebből következően az USDX legnagyobb piaci kapitalizációja az LHT piaci kapitalizációjának maximum fele lehet. Ha az LHT piaci értéke esik, akkor az USDX piaci kapitalizációja is csökken, továbbá az LHT értékét nem nagyon tudjuk hogy mi befolyásolja és így nem tudunk semmit mondani az USDX piaci kapitalizációjában rejlő potenciálról sem.
A Celo nagyon hasonlóan működik mint az USDX, de van némi eltérés. A Celo mögött biztosíték gyanánt szerepel CeloGold, Bitcoin és Ethereum is, továbbá a Celo-t mindig be lehet váltani CeloGold-ra és ez természetesen igaz a másik irányban is. Az ár stabilitásáért pedig egy algoritmus felel, amelyet egy központi bank vezérel és ők adják el, illetve veszik a Celo-t és a CeloGold-ot.
A StatiCoin/RiskCoin egy hasonló duális koin változat, amely a kriptopénzek kibocsátását és beváltását valósítja meg hogy ezzel konstans árnívót mutasson a piacon. Ha egy felhasználónak StatiCoin-ra van szüksége, akkor ethereumot küld egy szerződésre és ekkor megkapja a dollárban számított StatiCoin mennyiséget. Abban az esetben ha pedig vissza szeretnék kapni pénzét, StatiCoin-t küld az adott szerződésre és hasonló módon a megfelelő dollárban kifejezett értékű ethereum-ot kapja meg így. Ha pedig egy felhasználónak RiskCoin-ra lenne szüksége, akkor azonos módon ethereum-ot kell küldenie a szerződés címére és így kap cserébe RiskCoin-t. A mennyiség attól függ természetesen hogy mi a RiskCoin árfolyama az adott pillanatban.
A StatiCoin mindig beváltható 1 dollárnak megfelelő ethereumért cserébe, feltételezvén hogy van elegendő biztosíték, míg a RiskCoin tulajdonosok gyakorolják a jogot a maradék ethereum felett, amelyet az okos szerződés tárol.
Ha például van 100 dollár az ethereum okos szerződés címén és 90 StatiCoin, valamint 2 RiskCoin kering a piacon, akkor a RiskCoin-ek összesített értéke 10 dollár, tehát darabja 5 dollár (mivel a 90 StatiCoin-nak beválthatónak kell lenni). Ekkor ha mondjuk a következő napon az ethereum szerződésben tárolt pénz mennyisége lecsökken 90 dollárra, akkor nem lehet több RiskCoin-t kibocsátani, mindaddig amíg a biztosíték értéke nem emelkedik az összes forgalomban lévő StatiCoin értéke fölé.
A StatiCoin bizonyos értelemben véve egyedi megvalósítást jelent, mert kriptopénzzel van stabilizálva, de nincs szükség a túlzott biztosításra a kilengések csillapításához. Abban az esetben, amikor a biztosíték értéke lecsökken a teljes forgalomban lévő StatiCoin értéke alá a StatiCoin elválhat az árnívótól, mert nem fogja tudni minden egyes tulajdonos beváltani a StatiCoin-jait az ígért biztosítékra. Továbbá, ha az ethereum értéke annyira bezuhan, hogy a RiskCoin piaci ára 0-ra csökken, akkor a StatiCoin megszűnik megbízható értéktároló eszközként funkcionálni. A sors fintora lesz majd, hogy ez sajnos pont akkor történhet meg, amikor az ethereum piaci ára beszakad és szükség lenne stabil árfolyamot mutató kriptopénzre.
A Terra egy nagyon hasonló kriptóprojekt, amely a duális koin elvét használja és piaci ára egy Luna-nak nevezett kriptovalutával van biztosítva. A Luna két funkciót valósít meg ebben a rendszerben. Az elsődleges kriptopénz kilengéseit csillapítja hasonlóan az előzőkhöz, tehát aukcióra bocsátják amikor túl alacsony az ár, hogy csökkentsék a kínálatot és Terra-vel vásárolják amikor az ár túl magas. A Luna továbbá stake-elési funkciót is szolgál.
A díjakat és a bányászati jutalmakat Terra-ban fizetik és ezeket emelik, amikor a Terra piaci ára csökken hogy motiválják az embereket a Terra megtartására. Ezzel képesek a Luna értékének pozitívan korrelált változásait kiegyenlíteni. Az előzőekben említett kriptopénzekkel, mondjuk a Staticoin/Riskcoin párral ellentétben a másodlagos token ebben az esetben képes megőrizni értékét és a díjakat valamint a bányászati jutalmakat akár hosszabb ideig tartó piaci kontrakciós környezetben is képes stabilan fizetni. Ezt azonban úgy éri el, hogy emeli a díjakat amikor a Terra értéke csökken és így elveheti a kedvét az embereknek a Terra használatától, amikor már amúgy is alacsony az ár. A Terra továbbá emeli a stakelt pénzek mennyiségét amikor a forgalomban lévő mennyiség alacsony és nincs szükség olyan sok stake-előre. Fordított irányban hat, amikor a piaci kapitalizáció nagy és ekkor biztonsági problémák jelentkezhetnek.
A Basis-nak nevezett duál koin rendszer pedig egyenesen három kriptopénzt vesz be a megvalósításba. A Basis kötvény és részvény tokenek segítségével csillapítja az elsődleges token kilengéseit. A kötvény tokeneket aukcióban bocsátják akkor amikor a Basis ára 1 dollár alá esik és ezek beválthatóak természetesen akkor is, amikor a Basis ára 1 dollár felett van. Ha minden egyes kötvény token be lett váltva és a Basis ára még mindig 1 dollár felett van, akkor további Basis koinokat bocsátanak ki és ezzel viszik vissza az árnívót. A Basis kötvények tulajdonosai így képesek csillapítani a lefelé irányuló trendeket és ők azok akik elsőként tudnak profitálni a Basis piaci kapitalizációjának növekedéséből. Világos, hogy az ilyen jellegű megoldások variációinak száma végtelen, el lehet képzelni négy vagy akár annál több kriptopénzből álló csomagot is.
Az algoritmikus stabil koinok pusztán egy matematikai algoritmusra épülnek, ez szabályozza a forgalomban lévő mennyiséget amikor változik az ár. Jó példa erre az Ampleforth, vagy régebbi nevén Fragments. Amint változik az Ampleforth piaci ára, a tokentulajdonosok számláinak egyenlegét megváltoztatják és ezzel tudják stabilan tartani a token értékét. Egyszerű példával élve, ha az Ampleforth árnívóját 1 dolláron stabilizálják és az elcsúszik 1.1 dollárra, akkor a tokentulajdonosok egyenlegét 10 százalékkal megnövelik és hasonlóan járnak el ellentétes irányban is. Így az Ampleforth elvileg stabil, megbízható értékmegőrzőként képes szerepelni a piacon, mert annak piaci ára mindig 1 dollár körül mozog. Kiderül azonban, hogy ez így nem a legtökéletesebb megoldás. Az Ampleforth tulajdonosok olyan mintha stabil árnívóval nem rendelkező kriptopénzt tartanának számláikon, mert ha az Ampleforth piaci kapitalizációja csökken, akkor a felhasználók egyenlegei és a kriptovalutában kifizetendő összegek is csökkennek.
A Saga egy picit más algoritmikus megvalósítást választ. Igaz hogy a Saga nem állít be stabil árnívót, de ettől függetlenül egy a Bancor által beterjesztett piaci jelzőt használ és gyorsan mozgósítható pénzeket használ a nagy kilengések csillapítására. A piaci jelző állítja be az árat és a licitet is attól függően, hogy aktuálisan mennyi biztosíték van berakva a rendszerbe. Szóval mondjuk kezdetben a cél 1 SDR (IMF Különleges Lehívási Jogok értéke), ekkor a piaci jelző 1.0015 SDR-ért akar eladni Saga-t és 0.9985 SDR-ért szeretne venni. Ebből következően a felhasználók nem lesznek motiváltak arra, hogy a másodlagos piacokon 0.9985-nél kevesebbért adják el kriptopénzeiket és nem fognak 1.0015 SDR-nél többet fizetni, ez pedig megakadályozza a nagy áringadozásokat. Ahogyan a kriptopénz mögött álló biztosíték mérete nő (vagy csökken) az ár és az árrés ennek függvényében változik. Ahogyan az Ampleforth esetében is igaz, a Saga-ban tárolt pénzekre érték megtartását senki nem tudja garantálni. Ennek ellenére a megvalósítás véd a hirtelen nagy piaci kilengések ellen és így beszélhetünk valamiféle rövid távú stabilitásról.
Az áttételes kölcsönök (Leveraged loans) olyan stabil koin rendszerek, amelyek a legtöbb eddig felsorolt jellemzőt megvalósítják. A Dai egy nagyon jó példa erre.
A felhasználók ethereum vagy ahhoz hasonló vagyontárgyakat tudnak befagyasztani mint CDP (collateralized debt position, betéti biztosíték pozíció). Ekkor a felhasználók Dai-t tudnak kibocsátani, amelynek értéke 1 dollárra van beállítva és erre a CDP betét ⅔-áig van lehetőség, majd a felhasználók ki tudják váltani a biztosítékot a kölcsön vett Dai visszafizetésével (plusz még stabilitási díjat is kell fizetni, amely idővel felgyűlik). A visszafizetett Dai-t pedig ezek után a rendszer elégeti. Abban az esetben, amikor a CDP-ben tárolt biztosíték értéke lecsökken a kiadott Dai 1.5-szöröse alá, akkor a kölcsönöket pénzre váltják és a biztosítékkal vásárolnak, amelyet a Dai jelentett, amit a kölcsönre kiadtak.
A fennmaradt biztosíték, miután abból levonták az eladáskor felszámolt díjat visszakerül az eredeti tulajdonoshoz. Ha a biztosíték elkezdene elértéktelenedni és már nem lenne elég a kölcsönvett Dai fedezésére, akkor másodlagos koin-t bocsát ki a rendszer és ezzel fedezi a különbözetet. A Dai másodlagos koin-ja egy ideig a PETH volt, de zajlik az MKR-re való átállás. Így, hogy ha esetleg elkezdene lefelé indulni a rendszer, tehát a kölcsönt igénylők nem fizetnék vissza hiteleiket, és emiatt a rendszer MKR-t kezd el kibocsátani, hogy az MKR tulajdonosok vagyontárgyai elértéktelenednek. Emiatt az MKR betétesek motiválják a kölcsön igénylőket, hogy rendesen fizessék vissza kölcsöneiket. A biztosíték létezése miatt ennek a bekövetkezési valószínűsége nem túl nagy, mert ez csak úgy történhet meg, ha a Dai biztosítékának értéke 33%-nál jobban leesik.
Amikor tehát a Dai értéke elindul lefelé, akkor a felhasználók motiváltak arra, hogy felszabadítsák biztosítékaikat és Dai-t vegyenek, mert az áresés miatt alacsonyabb áron tudják feloldani a biztosítékaikat. Ezzel a forgalomban lévő mennyiség csökken, az árnívó pedig helyreáll.
Ha a Dai mégis az árnívó alatt cserélne gazdát huzamosabb ideig, akkor az MKR tulajdonosok szavazhatnak, hogy a CDP betétesek stabilitási díját emeljék meg, így pedig a CDP betétesek arra lesznek motiválva, hogy adják el vagyontárgyaikat, ez pedig összezsugorítja a forgalomban lévő mennyiséget. A Dai-t sokan figyelték 2019 márciusában, amikor is folyamatosan 1 dollár helyett 0.98 dolláron kereskedtek vele. Azóta a Dai rendszerében sokszor emelték már a stabilitási díjat és bizonyos esetekben az ár nemhogy emelkedett volna, mint ahogyan azt sokan várták, hanem inkább csökkent. Ennek ellenére, és még attól is eltekintve, hogy az Ethereum ára beesett, a Dai általában az 1 dolláros árnívó 2%-os környezetében mozog.
Van néhány olyan más kriptovaluta megoldás, amelyet nem tudunk az előzők szerint bekategorizálni. A Steem például úgy nyomja fel stabil koinjának (Steem Dollars) árát, hogy azon betéti kamatot fizet. Azonban, mivel negatív kamatot nem állítanak be, a mechanizmus nem működik olyan esetekben, amikor a Steem ára túl magas és a kamatláb pedig alacsonyan van. Ezáltal, van olyan hogy a Steem Dollars ára 1 dollár felett van, a kamatláb pedig nulla.
A NuBits (már nincs forgalomban) egy másik megvalósítást alkalmaz, miszerint a stabil koint akkor bocsátják ki, amikor a másodlagos koin tulajdonosok úgy szavaznak. A felhasználók akkor is kapnak kamatot, ha ideiglenesen kivonják a NuBits-eiket a forgalomból. A projekt leállt, mert szavazási folyamat, amelynek eredménye meg tudta volna változtatni a forgalomban lévő mennyiséget meglehetősen lassúnak bizonyult. Továbbá az is baj volt, hogy ha valaki rendelkezett NuBit-el és betéttel is, akkor nem feltétlenül szerette volna elértékteleníteni a valutát több koin kibocsátásával.
A Kowala egy olyan stabil koin megvalósítás, amely a bányászati hozamokkal machinál. Amikor a stabil koin ára túl magas a bányászati jutalmakat megemelik és így tudják felhígítani a piacot, amikor pedig alacsony a piaci ár, akkor elégetik a tranzakciós díjak egy részét és így tudják visszahozni az árat. Sajnos, a koin árának esése akkor is megtörténhet ha kevés a kereskedett mennyiség és az árnívótól való eltérés elbizonytalaníthatja az embereket. Az árkorrekciók a bányászat és a tranzakciós díjak változtatásával jönnek létre és emiatt bizonyos esetekben sokáig tarthat az alacsony árszínvonalról történő felgyógyulás is.
Továbbá, mivel a bányászati hozamok csökkennek akkor amikor lassul a piac, a bányászok nem nagyon vannak motiválva a hálózat biztonságának nővelésére és ez tovább devalválhatja a Kowala-t ez pedig pozitív visszacsatolásos zuhanást eredményezhet, amely azonnal beránthatja a piaci árat.
Végezetül pedig a Phi olyan megoldást valósít meg, amelynek segítségével az emberek kölcsönöket adhatnak ki stabil koinban. A kölcsönt nyújtó felhasználó biztosítékot kell hogy letegyen és ezt használják fel ha a kölcsön felvevője nem tudná visszafizetni a pénzt. A kölcsönt nyújtó felhasználó ugyan kamatot számol fel a kibocsátott kölcsönre, de nincs módja visszakövetelni a pénzét, ha a kölcsön felvevője úgy dönt, hogy nem adja vissza a pénzt. Továbbá a hitelezés teljesen anonim módon történik és nem lehet lenyomozni a kölcsönt felvevőket, így azok nagy valószínűséggel le fognak lépni. A kölcsönt Phi-ben kell visszafizetni és a rá számolt kamat is ebben a valutában jut vissza a kölcsönzőhöz. Mivel a hitel és a kamat is Phi-ben fizetendő vissza, nem pontosan tiszta hogy hogyan van erre elegendő kriptovaluta, továbbá azt sem tudjuk pontosan milyen jól teljesíti a Phi az értékmegőrző funkciót.
Ha pontos korrekciókat szeretnénk eszközölni, akkor fontos hogy a megfelelő időpontban rendelkezésre álljon a piaci ár információ.
A legtöbb stabil koin esetében egy külső, független információ forrást alkalmaznak, amelyet a stabil koin fejlesztői megbízhatónak tartanak. Ebből következően, egy meglehetősen fontos komponens a stabil koin fejlesztőinek kikerül a kezéből. Az információs forrás kezelői véthetnek hibákat is, bizonyos esetekben pedig szándékosan megadhatnak a valóságtól eltérő piaci árat és ezzel manipulálhatják a stabil koinok árfolyamát. Ez nem teljesen légből kapott, mert a CoinMarketCap például volt hogy egyszer csak a délkoreai bözék árait elkezdte figyelmen kívül hagyni és ez nagy szakadást okozott bizonyos kriptopénzek piaci áraiban.
Ha egy stabil koin rendszer ilyen módon szerzi meg a piaci árral kapcsolatos információkat, akkor nincs túl sok választás a kezében. Vagy elfogadja a megváltozott információkat, vagy új forrást keres vagy pedig átírja az algoritmusait, hogy azok le tudják kezelni az új árat. A rövidtávú árváltozások, mint ahogyan a Synthetix esetében is történt nagy kilengéseket tudnak okozni. 2019 júniusában a Synthetix által használt információs forrásben hiba keletkezett és a valóságtól eltérő adatok jelentek meg az adatfeed-ben. Ebből következően egy kripto kereskedő bot 1 milliárd dollár profitot tudott generálni. Ezen alkalommal a kereskedő robot fejlesztője úgy döntött visszapörgeti az eseményeket és lenullázták a profitot, de nincs rá garancia hogy a következő fejlesztő ilyen nagyvonalú lesz. Ezek az események pedig még nem is feltételeznek rosszindulatú támadásokat. Mi van ha esetleg ilyenek érik az adat feedeket?
A rosszindulatú hacker támadások fenyegetik tehát a piaci árakat kommunikáló feed-eket. Jó megoldás lehet, ha a stabil koin kibocsátói nem egy, hanem több adat feed-et alkalmaznak. A több adatforrásból lehet számolni egy átlagos árat, azonban ez lassú lehet és többlet késleltetést tesz a rendszerbe. Még a legnépszerűbb stabil koinok is, mint például a MakerDao is csak néhány feed-et használ, és pont emiatt potenciális támadások merülhetnek fel vele kapcsolatban. A MakerDao összesen 14 feed-et használ, ami azt jelenti, hogy 8 megtámadásával már jelentősen el lehet tolni a stabil koin által használt középárfolyamot. Továbbá azt sem szabad elfelejteni, hogy ezek a források nem feltétlenül függetlenek egymástól, lehet köztük átfedés is.
Mindettől függetlenül az árinformációs feed-ek használata gyakran alkalmazott, mert az alternatívák csak rosszabbak. Az árakat általában a börzéken alkalmazott kereskedési árakból generálják.
Sok kriptovaluta tőzsde, mindegy hogy centralizált vagy nem centralizált gyakran elavult árakkal dolgozik és van hogy felpumpálják a kereskedelmi mennyiséget. Ezt általában úgy teszik, hogy valamilyen külső adatforrásból dolgoznak és arra csak zajt tesznek. Az információs forrásokat tehát nagyon alapos megfontolás után kell kiválasztani, egy nem zajos ár feed pedig aranyat ér ebben a szakmában.
Alternatív, Schelling pont mechanizmuson (Schelling point mechanism) alapuló árazási rendszerek is léteznek. Ezek előnyös tulajdonsága abban rejlik, hogy ha a résztvevők nem tudnak egymással kommunikálni akkor nehezen tudják az árakat manipulálni. Stabil koin esetében, a stabilan tartandó árszínvonalból azonban sok mindenre lehet következtetni és az árváltozásról szavazók akár össze is játszhatnak ha abból később anyagi előnyük származik. Ezen módszerek jutalmazzák a szabálykövetőket és büntetik a csalókat, így próbálják meg stabilan tartani az árat. Ekkor viszont felmerül az a probléma hogy a résztvevők aszerint próbálnak meg szavazni, hogy hogyan szavaznak a többiek (ez pedig a közgazdaságtan egy ismert problémájára vezet, mégpedig a szépségverseny problémára (beauty pageant problem) ).
Vagyük például a Basis esetét. A Basis eredeti terveiben szerepelt a többszörös információforrás használata. Ha például a stabil koin ára felemelkedik, mert megnő iránta az érdeklődés és a piaci ár a kitűzött árnívó felett van, akkor több stabil koint bocsátanak ki és az elsődleges koin-t tartók portfóliói felhígulnak. Nyilván ekkor a stabil koin tulajdonosoknak jobban megéri hazudni az árról, hogy a rendszer ne értéktelenítse el a portfóliójukat. Még ha van is olyan felhasználó, aki az valós árat jelenti, ha elegendő ember motivált arra hogy hazudjon a maradék jóindulatú felhasználónak hazudnia kell vagy tartózkodnia kell, mert máskülönben megbüntetik őket.
A Terra ezt a problémát úgy próbálja orvosolni, hogy mindig egy bizonyos felhasználói halmazból veszi a szavazatokat. Így nehezebb összefogni. Ettől függetlenül, ha létezik egy hazugságon alapuló egyensúly, ami motiválja az embereket, akkor az ilyen jellegű mintavételezés nem működik rendesen. A Celo esetében például hasonló módon, több információs forrást használnak és fel is hívják a figyelmet arra, hogy az árat érheti támadás. A Celo fejlesztői feltételezik azt, hogy a szavazásra jogot adó token tulajdonosai a rövidtávú meggazdagodás helyett a hosszútávú stabil jövedelmeket részesítik előnyben, de ez a feltételezés nem biztos hogy helyes.
Vannak olyan stabil koinok is, amelyek esetében ilyen jellegű információs forrásra nincs szükség. Ha vesszük például a Tether-t vagy a Saga-t, akkor ezen esetekben van biztosíték (collateral), amelyre mindig be lehet váltani a kriptopénzt és így nincs szükség árfeedre. Az árat ezeknél a kriptóknál a felhasználói kereskedési adatok alapján számolják. A felhasználók maguknak árazzák a tokeneket és a saját áraikon adják azokat el. Ebből következik tehát, hogy nincs feltétlenül szükség árfeedre, de ilyenkor viszont biztosítékot kell letárolni.
Fontos lehet itt még megemlíteni az irányítás kérdését abban az esetben, amikor egy kriptovaluta rendszer a környezeti változásokra kíván válaszolni. Az ilyen jellegű irányítási kérdések a skálázódási problémákat oldhatják meg és egyéb más akadályok leküzdésekor lehetnek még fontosak. Az irányelvek megváltoztatásához szükséges jogok kérdése egyre gyakrabban felmerül a kriptopénzek esetében és a Tezos volt az első nevesebb projekt ahol ezzel kezdtek el foglalkozni, de más kriptovaluták (stabil koinok) esetében is felmerülnek ezek a kérdések.
Ugyen jól hangzik az, hogy mondjuk egy közösség szabja meg egy kriptopénz életútját, de gyakran a szavazásban való résztvevők alacsony számával találjuk szembe magunkat. Ekkor viszont jóval nagyobb a felelősség az aktívan tevékenykedő szavazókon. 2019 március 7-én például a Dai rendszerében a stabilitási díjának megemeléséről csupán az MKR betétesek kevesebb mint 1%-a szavazta meg és ezek között volt egy olyan tárca tulajdonos is, akinek több mint 50% volt a betéti részesedése. Az alacsony részvétel mellett probléma lehet még a magas késleltetés is.
Ha például a döntések meghozatalában sok embernek kell részt vennie, akkor a folyamat jelentősen lelassulhat és elbonyolodhat. Másik oldalról viszont a probléma abban keresendő, miszerint a döntések meghozatala után nincs lehetőség a változtatásra. Ekkor az alapító csapatnak előre kell látnia minden egyes potenciálisan felmerülő problémát és gyakran hard fork-ot is kell alkalmazni. Ez pedig rugalmatlan és a környezeti változásokra lassan reagáló rendszert eredményez.
A díjak segítségével a résztvevők motivációját lehet finomhangolni. A Dai esetében ha a rendszer nem szeretné, hogy a betétesek eladják a vagyontárgyaikat mert alacsony a biztosíték szintje akkor emeli a tranzakciós díjakat. Ezen díj jutalmazza a protokollt követő felhasználókat, akik a CDP-t fenntartják és megbünteti azokat, akik nem bánnak rendesen az egyenlegeikkel, de ettől függetlenül bizonyos nézeteltérések is megjelenhetnek a rendszerben.
Például ha van egy törvényes valutával teljesen biztosított token (fully collateralized fiat backed token) és a rendszerben nincsenek díjak amelyben a spekulánsok garantálni hivatottak azon árnívójának 1 dolláros szintjét, akkor a díjak bevezetése során a piaci spekulánsok nem mindig tudják kihasználni a piaci lehetőségeket és bizonyos esetekben nem korrigálják a piaci kilengéseket.
Vegyünk például egy stabil koint, amelynem 1 dolláron kellene lennie, de 0.99 dolláron cserél gazdát. Ha a készpénzre váltás során van egy 70 dolláros díj (például a TrueUSD esetében), akkor egy felhasználónak 6930 dollárnyi TrueUSD megvásárlása során azt 7000 dolláron kellene eladnia és ekkor még nem is keresett semmit. Ha pénzt akar keresni, még több pénzt kell befektetnie és sok tőkére lehet szükség, továbbá a pénzfelvétel nem azonnali, mert a pénzátutalásokra várni kell. A tőkét ezen idő alatt nem lehet másra használni, amivel pedig mint költség kell tudnunk számolni.
Sok kriptovaluta projekt esetében a jogi kérdések még nem teljesen tisztázottak. A felhasználók azonosítása rögtön megoldja a legtöbb jogi kérdést, de sok felhasználót el is riaszt egyidejűleg. Vannak felhasználók akik teljes anonimitást szeretnének, aggodalmaskodnak adataik védelme miatt és vannak olyanok is, akiknek nincs is lehetőségük belépni a rendszerbe, mert nincsenek meg a hivatalos dokumentumaik. Vannak továbbá olyan jogi szabályzók, amelyek leküzdéséhez lehet hogy nincs is elegendő pénz egy kriptovaluta projektben és így a projekt el sem tud indulni. Pontosan ez történt a Basis-el is.
A felhasználók pontos beazonosítása egy adott országban nem ad választ arra az esetre, amikor a kriptopénzt egy másik országban használják és ott merülnek fel problémák. A hivatalosan jegyzet valutákkal biztosított kriptopénzek esetében a törvényes út követése különösen fontos mert a bankok, amelyek tárolják a betéteket bármikor lakatot tehetnek a számlákra és befagyaszthatják a pénzeket. Ha egy adott stabil koint például pénzmosásra vagy hasonló tevékenységre használnak, a betétet őrző bank bármikor megtagadhatja a hozzáférést a számlákhoz. Ekkor a felhasználók nem tudnak hozzáférni egyenlegeikhez és a stabil koin árát stabilizáló mechanizmusok megszűnhetnek működni. Ez nem teljesen légbőlkapott. 2017 áprilisában a Tether projekt azzal találta szembe magát, hogy nem tudtak szingapúri számlájukra utalásokat fogadni és a kimenő utalásokat visszautasította a Wells Fargo.
További megoldás lehet az, amikor nem az árfolyamot, hanem csak a kifizetéseket stabilizálják. Ez jóval olcsóbb és egyszerűbb lehet. Jelenleg a Xank projekt ezt próbálja megvalósítani. Az Xank hálózatában történő kifizetések során egy algoritmikus központi bank tudja a kifizetéseket stabilizálni. A bank tokeneket von el a rendszerből amikor az Xank árfolyama magas és tokenek ad a rendszerhez amikor az árfolyam csökken és így próbálja meg rávinni a dollára az árnívót.
A központi bank addig végzi ezeket a műveleteket amíg a tokenek felhasználásra kerülnek egyéb tranzakciókban vagy a felhasználó kiveszi a pénzét a pozícióból. Az így létrejövő valuta bizonyos mértékben jól funkcionál a cserekereskedelemben, de mivel a token ára változhat nem képes jó értékmérő egységként működni. A legnagyobb probléma ezzel a megvalósítással a jövőben vett opciós kereskedés lehetőségének rendelkezésre bocsátásában rejlik. Ezt ingyen teszik és az olyan rendszerek, amelyek ingyen szolgáltatnak nem szoktak hosszú életűek lenni. A kriptovaluta piacok gyakran sokáig alacsony szinten vannak és hosszú ideig emelkednek szóval nagyfokú korrelációt tapasztalhatunk a résztvevők között. Ha a felhasználók az áremelkedésre spekulálnak, akkor jobban járnak ha amikor a valuta eltér az árnívótól. Ha viszont abban hisznek, hogy az ár zuhanni fog, akkor a kifizetéseket jobb ha stabilizálják. Viszont ha sokáig alacsony szinten mozog a piac, akkor a központi bank ki is futhat a kereteiből és így már nem képes stabilan tartani a kifizetéseket.
Az árnívó kialakítása során ingatlanok, részvények vagy kötvény indexeket is fel lehet használni. Így változatosabb portfóliákat lehet kialakítani és nincs szükség feltétlenül a kriptovaluták készpénzre váltására. A hagyományos pénzpiacok egyre jobban érdeklődnek a kriptovaluta projektek iránt, a Bitcoin futures-t a chicagoi kereskedelmi tőzsde például 2017 óta listázza.
A NASDAQ sem kivétel ezalól. Sok blokklánc technológiával foglalkozó vállalatot listáz és keresi a blokklánc technológia alkalmazhatóságának lehetőségeit is. Ezzel a hagyományos pénzvilág és a kriptovaluta világ fúzióját szeretnék majd elérni. Igaz ugyan, hogy még sok jogi akadályt kell leküzdeniük, de valószínűsíthetjük hogy egyre több hagyományos vagyontárgy fog megjelenni digitális formában blokklánc alapokon.
A stabil koinok, amelyek alacsony kilengést mutatnak, programozhatók és ellenőrizhetők képesek lehetnek áthidalni a szakadékot a digitális eszközök és a hagyományos pénzek között. Nyilvánvalóan nem elhanyagolható a jelenlétük, már ha csak a több milliárdnyi vagyontárgy digitalizációját összevetjük a számos stabil koin utóbbi néhány évben történt megjelenésével. Jelenleg néhány százra tehetjük a stabil koin projektek számát, azonban a legtöbb pusztán másolata a többinek. Mindenbizonnyal hatalmas előrelépést fogunk tapasztalni ezen a területen is a jövőben. Sok ötletes projekt van, de a hibák folyamatos javításáról nem szabad megfeledkeznünk és valószínűleg el kell még telnie egy kis időnek amíg az egyszerű felhasználók is stabil koinban tudják majd fizetni villanyszámlájukat.
Szerző: LB
Figyelem: A bejegyzésben található információk tartalmazhatnak hibát. A szerző az abból eredő károkért nem vállal felelősséget!
